Alighanem jóval komolyabb fejfájást okoz a szervezőbizottságnak (LOCOG) az a tény, hogy a költséghatárokat nem tudták tartani, és kérdés, hogy elérték-e már az "utolsó csúcsot" is. Ahhoz képest tudniillik, hogy az alapterv még csupán bő 3 milliárdról szólt, a végén a közpénzekből született és mostanra apróbb finomításokat leszámítva kivétel nélkül teljesen kész olimpiai létesítmények együttesen már 9,3 milliárd angol fontot emésztettek fel, vagyis a sportberuházások jelenlegi végösszege magyar pénzben mintegy 316 milliárd forintra rúg. És előfordulhat, hogy lesznek még váratlan kiadások…

Ilyen volt már az a 40 millió "fontocska" is, amelyre még novemberben mondott igent David Cameron miniszterelnök, megduplázva a megnyitó- és záróünnepélyre szánt költségeket. A kormányfő indoklásul azt hozta fel, hogy Nagy-Britanniának a legszebb arcát kell mutatnia a világnak, amikor az emberek milliárdjai - a ceremóniákat megtekintendő - a tévékészülék elé ülnek.

Az említett 9,3 milliárd amúgy annak fényében tetszik különösen soknak, hogy szemben a mostanival - a párhuzammal a The New York Times globális kiadása, az International Herald Tribune szolgált - a legutóbbi, 1948-as londoni olimpia összköltsége 760 ezer fontot kóstált. Azt is szponzorok dobták össze azt követően, hogy az akkori miniszterelnök, Clement Attlee kijelentette: a második világháborúban megroggyant és nyomorgó ország nem vállalhatja magára a rendezés óriási terheit.    



Hatvannégy évvel később Nagy-Britannia a kor pénzügyi válságának a szorításában szenved, amikor a takarékosság, a közkiadások csökkentése van napirenden - írta a több mint 160 országban megjelenő újság. Miközben egyfelől nyakukon az olimpia, másfelől a lap szerint az országot 8,4 százalékos, tizenhét esztendeje a legmagasabb szintű munkanélküliség sújtja.

A kettősség a brit társadalom egészében érzékelhető. Egyfelől önmegtartóztatás, mértékletesség a jelszó, másfelől meg a megmutatási-megfelelési-bizonyítási kényszer, mert hát mégsem éghetnek le a nagyvilág előtt.

 forrás:mti.hu